Amint megszülettem, oly sok lett a tervem.
Volt mit megtettem, volt, mit nem tehettem.
Láttam az ég kékjét, és, hogy a fű míly szép
fáknak koronáját a szél, hogy tépi szét.
A tenger kékjét, sziklák fehérségét,
barlangok mélyét, cseppkövek szépségét.
Sóból nagy termeket, mit nem vájtak emberek
vízzuhatagot, mely csodás látványt adott.

De még olyan sok volt a tervem
nem mélázva párnák közt hevernem.
Annyi tenni, s látni való van még,
amihez talán, három élet kell még!
Amiből csak egy van, de az is túl rövid
tervek fele meg volt, a többi eltűnik mind.